Előttem égő gyertya, pohár bor és laptop. Ülök nézem a képernyőt, kortyolom a veled vett bort.
Csabi!, fájdalommal a szívemben én most mit írjak?Nem, nem búcsúzunk, búcsúzni attól kell aki elmegy s elfelednek. Elfeledni 40 év komondoros életet? Elfeledni mikor családod tagjaival, barátokkal ünnepeltük 4 éve 50. születésnapodon újjászületésed. Elfeledni azt aki súlyos betegsége alatt is azt tervezte, hogyan tovább ha meggyógyul. Látni kórházi ágyad mellett élni akarásod, hallgatni tervezgetésed. Elfeledtette a mindennapi gondokat. Mi lehet gondja annak aki egészséges. Semmi, csupán a céltalanság. Neked voltak céljaid, terveid.
Ennek a tervezgetésnek a komondorok mindig részesei voltak. Részesei mint 14 éves korod óta mindig, mikor is hozzád került az első komondorod, minden csak a komondorok körül forgott. Róluk szólt az életed, ők határozták meg minden döntésedet. „A nagy öregek”, hányszor emlegetted azokat a régi komondorosokat akik ifjú korodban már abba hagyták a tenyésztést, csupán 1-2 komondort tartottak „megszokásból, virtusból”. Komondor nélkül lehet élni de, minek. Életed mottója volt. Tervezted kiköltöztök Dövénybe s öregségedben egy-két kutyát tartasz majd te is.
Igen, „a nagy öregek” most már Te is közéjük tartozol 54 évesen.Nem búcsúzunk, emlékezünk rád.
Emlékezünk az ifjúra aki állt a kiállításokon a ring mellett s hallgatta „a nagy öregek”-et. Odafigyelve minden szóra, tanulni a komondorozást. A tenyésztőre aki lelkesen oktatta, tanácsaival a hozzá forduló kezdőket. A kiállítóra aki ugyan úgy örült barátai sikerének, mint a sajátjainak. A lelkes kutyásra ki szívesen vett részt kutyás rendezvényeken, népszerűsíteni a komondort.
Emlékszem mikor először voltunk a „Diósgyőri a várjátékok” rendezvényen. Állunk a kutyákkal a várárokban. Fejünk felett megszólal az ágyú, mind a ketten összerezzenünk. A kutyák semmi, te megszólalsz „ezek süketek”. Erre a két kutya rád néz, mintha mondanák: ne sértegess. Majd jönnek az érdeklődők kérdeznek, s órákon keresztül beszélsz a komondorról.
Vagy mikor jöttél Kabára disznótorra, délután megérkeztél. Vacsora után ülünk az asztalnál én fáradtan az egész napi munkától te feldobódva, s csak mondod mondod. Ez a komondor így a másik úgy. Vártam mikor hallgatsz el, s menjünk aludni. Elhallgattál drága barátom. Most bárcsak hallgathatnálak, mint ezt a néhány sort kellene írnom.
A bor és a szó elfogyott, csupán a fájdalom maradt.Fájó szívvel emlékezünk rád „Hét-Szilvafás Menti” Csaba.
Juhász László